Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.

Finom kis móka, felejthetetlen, unásig új és új, de nélküled nem igaz, s nem nekem való, mert nevetni együtt jó!

Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.