Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Mindenki változik, csinálom mit élet adott, tudod rosszat ad ki csak rosszat kapott, látod így leszünk te és én ugyanaz, nem vagyok jó és te sem vagy az.

Mit akartok még lehúzni rólam? Én Barátságot adtam, vissza semmit nem kaptam. Az őszinteség fáj, tudom, az irigység meg elvakít. Az élet engem igazol, Téged mindenki eltaszít. Akik semmibe vesznek és átkokat szórnak, mindenki azt kapja vissza, amit nekem adtak.

Néha amikor azt mondom: 'Jól vagyok!', azt akarom, hogy valaki nézzen a szemembe és azt mondja: 'Mondd az igazat!'.