Tarthatnak álmodozónak, bolondnak vagy akinek akarnak, mégis úgy gondolom: minden lehetséges.

Te tudod,
Én nem tudom.
Te hiszel,
Én csak gondolom.
Te sejtesz,
Én álmodom.
Te tanítasz,
S én csak hallgatom.
Te látsz,
Én csak nézek.
Te haladsz,
Én csak lépek.
Te bízol,
S én csak remélek.
Te érzel,
S én félek.
Hogy míg Te lángolsz
Addig én csak nézem
Soha ki nem alvó fényed,
Míg meg nem szűnik a lényed!

Nem tudhatod mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak.

Törött szárnnyal nem lehet mégis megpróbálok repülni. Elszállni a szívedig és a közepébe kerülni.

Megtanítottál élni, és azt is megtanítottad, hogy szerethet igazán az ember. Megmutattad a célomat, és valódi álmaimat. Mindezt tudtomon kívül. Meg kell hagyni, értesz a szívemhez.