Megint eltelt egy nap. I-vel szintén semmi, de semmi változás, még mindig sokat gondolok rá, de már egy icipicit nyugodtabb a lelkem, mint amilyen eddig volt.
" Az agyam kérdezi: ' kit érdekel? ', de a szívem azt suttogja: ' Téged te hülye! ' "
Ki sem léptem a lakásból. Nem bírom elviselni az egyedüllétet, viszont inkább így töltöm, minthogy egymagamban sétálgassak, egyek, vagy hasonlók. Ezt az érzést, ami az ennyire nyilvános egyedülléttel jár, végképp nem bírnám elviselni. Pedig gyönyörű, napsütéses délután volt és szívem szerint kikívánkoztam volna picit a szabadba, de így visszatartott ez a már leírt érzés. Tulajdonképpen ettől függetlenül hasznosan telt a nap, hiszen szépen sorjában sikerült ellátnom itthoni teendőimet, amire rákényszerített az unalom. Megjegyzem már épp ideje volt mindennek. Most viszont tartok kicsit a holnaptól, hisz ha itthon már semmi rendeznivalóm nem akad, de a jó idő marad, akkor keserves napnak nézhetek elébe. Szenvedés lesz a javából. de ne menjünk ennyire előre, sose lehet tudni.
Olyan jó lenne, ha egyszer megcsörrenne a telefonom, vagy akár jönne FB-on egy üzenet, hogy 'hahó, épp ráérek és arra gondoltam elmenetnénk valahova, ha már ilyen szép idő van és hogy te is kimozdulj és ne otthon búslakodj egyedül, kicsit felvidítanálak'. Persze ez B-től esne a legeslegjobban, de sanszos, hogy ilyen nem lesz, eddig se túl gyakran esett meg, most se félek, hogy be fog következni. De néha olyan jó elképzelni. Mivel ő az egyetlen mostanában, akit hosszútávon is el tudok viselni a környezetemben, és jó is, ha a közelben van. Mostanában kincset ér nekem ez a barátság.
Eközben a mai nap is sikerült összeszólalkoznom K-val. Persze ugyan úgy, mint mindig, ez is egy semmitmondó dologból alakult ki. Egyikünk ír valamit, amit a másik félreért, közben nem is úgy gondolta és úgy lett leírva, de persze egy mondatot annyi féleképpen lehet értelmezni.. Csak tudnám, hogy ő miért mindig a rosszat választja első lehetőségnek?! Minden esetre hamar túlestünk a vitán, így utána képesek voltunk normálisan kommunikálni egymással, aminek nagyon örültem, hisz már hiányzott ez és jól is jött ezen a rettenetes napon. Nagyon szeretem és sajnálom, hogy olyan messze vagyok tőle, de ez az élet rendje, nem áldozhatjuk fel a másikért mindenünket, hisz akkor hová lenne a jövőnk? Itt van nekem és én is ott vagyok neki, bár sokszor érzem úgy, hogy ezek csak szavak. De nem amiatt, mert mondjuk nem szeretnénk egymást, vagy nem lennénk remek barátok, hanem azért mert túl nagy a távolság. Hiába akarok ott lenni mellette, ha rossz kedve van, nem tudok, csak azt mondom neki, hogy bárcsak ott lehetnék. Ezért gondolom, hogy csak szavak.. Sajnos. Persze jobb ez, mint a semmi, örülök, hogy ez van, hogy létezik, még ha most csak ilyen formában is.
Egyre többet jár az eszem PB-n. Valószínűleg a Kaliforgia c. sorozat van ilyen hatással rám, legalábbis én ennek tudom be. Most nagyon rá vagyok kattanva, hiszen legalább leköti a figyelmem egy kis időre. Bevallom nagyon tetszik. A sorozat.. De PB is! Tudom, hogy nem lehet belőle semmi, hisz más városban élünk és nem az erősségem a távkapcsolat, meg hát itt van most a láthatáron ZS is, de ettől függetlenül rá gondolni szabad, nem?! De! Én megengedem magamnak. Jelenleg csak ez jut, szóval nyugodt szívvel gondolok rá többször is, rengetegszer! Igazából mindkettőjükre, de inkább ők járjanak a fejemben, mint mások.. Legalább ha ők motoszkálnak a fejemben, tudok mosolyogni, ami már elég pozitív!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése