2012. március 18., vasárnap

megéri remélni

Végre egy csodásnak mondható napot tudhatok a hátam mögött. Döcögősen indult, de a vége rettentő jól telt. Miután felébredtem, nem gondoltam volna, hogy sok értelme volt az ébrenlétnek. Eszembe is jutott, hogy vajon miért is nem aludtam át ezt az egész fránya napot?! Aztán elvetettem ezt az ötletem, mivel korgó gyomrom táplálék után vágyott. Természetesen már semmi olyan nem volt itthon, amit megehetek, így felkerekedtem a nagy bevásárlótúrámra. Sikerrel jártam, sok fini dolgot vettem, így nem maradtam éhen, ma sem. Útközben picit napoztam, persze nem a természetes fényben.. ott még azért nem lehet, bár szenzációsan szép idő volt. 
Miután hazaértem, folytattam jelenlegi sorozatom (Kaliforgia) és csak úgy bambultam a neten a dolgokat. Mikor már azt hittem, hogy ez a nap is leáldozott, végre történt valami. Rám írt B, hogy mi újság.. Tulajdonképpen csak arra gondoltam, hogy majd dumálunk egy jót, mint amúgy is szoktunk, de aztán kitalálta, hogy menjünk el futni. Nem rajongtam az ötletért, de egyrészt nem tudok neki nemet mondani, másrészt, meg bárhova elmentem volna, csak kimozdulhassak, hisz a három nap itthon ülés már eléggé befordított így is, nem akartam fokozni. Tehát jött értem és elmentünk futni, ami számomra halálos volt, neki kevésbé, de összességében nagyon jó volt, mert legalább vele voltam. Holnap megyünk kondiba, szóval kb. megmentett a teljes befordulástól, a depressziótól és hogy végleg antiszociálissá váljak. Na jó, csak drámázom, de akkor is, nagyon jól esett, hogy kizökkentett kicsit ebből a negatív állapotomból. Megint csak neki jár a köszönet. Milyen jó nekem, ...

K-val szintén ma szép napot tudhatunk magunk mögött, mivel ismét összekaptunk, persze hol máshol, mint a Facebookon. Igen színvonalas. Kezdem nagyon unni.. Bár most próbáltam rendezni soraimat, írtam neki egy 'novellát', amire még nem kaptam azóta választ, de mondjuk nem is csodálom, hisz hajnal van..

' A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok. '
/ József Attila /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése