Igen, milyen jó, hogy van nekem B. Itt van mellettem minden percben, a maga módján, tudom, hogy szeret és hogy mellettem áll mindenben. Rá számíthatok és nagyon fontos nekem. Mindig az, de főleg most, hogy olyan egyedül éreztem magam, de rávilágított, hogy bármilyen rosszul is érzem magam a történtek miatt, nem vagyok egyedül. Azért nem, mert ő van nekem! Hogy is lehet vele ekkora szerencsém? Mit tettem, hogy őt kaphattam érte? Elképzelésem sincs, de hálát adok érte minden nap, mert nélküle tényleg elvesznék. Ettől függetlenül ugyan úgy nincsenek rendben a dolgok, nem javult semmi, de azt tudom, hogy ő egy biztos pont az életemben, történjék bármi, velem lesz, érzem. Érzem, hogy szeret és akkor minden rendben van! Nem is hinné, mennyire fontos nekem, bár én sem értem, miért, de így alakult. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ő van/létezik és az életem része lett. Már most rengeteget köszönhetek neki, még olyan dolgok miatt is, amikhez nem is gondolná, hogy köze volt. És ez nagyon jó nekem! Szeretem!
Egy gondolat a problémához:
"Ha szeretsz valakit, engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád" - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora baromság ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük (ráadásul ilyen indokkal), akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk.. hiszen joggal gondolhatja: "ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el."
Konklúzióm:
Nem adhatom fel I-t!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése