" Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, soha sem vagyok biztos az
érzéseidben. Én őszintén megnyíltam neked, de nem tudom miért.
Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül
megfagyok tőle.. És sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.
Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnek: tudni akarok mindent, de
nincs elég bátorsagom megkérdezni. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése