szebb napok

Vasárnap reggel mentünk kondizni B-vel, ahogy meg volt beszélve. Elég jó volt, elfáradtam rendesen, de végre ő is. Mostanában sokat betegeskedett és nem tudott úgy edzeni ahogy szokott. De én ezt kivételesen élveztem, mert imádom, mikor lehet picit piszkálódni vele. Olyan megnyugtató, mikor ott van a közelemben, még ha nem is pont egy légtérben, mert mondjuk ő fent kezdett én meg lent, de a tudat, hogy valahol ott van tőlem nem túl messze. Jó ez nagyon.

Délután felmentünk V-vel egy kilátóhoz, beszélgettünk, élveztük a napsütést. Kicsit nehezményeztem, hogy az elmúlt hetekben rám se hederített szinte, de hát férfi, mit várhat tőle az ember?! Szokásához híven semmi értelmeset nem mondott oknak, csak hogy így alakult. Hamar túlléptünk ezen, egyikünk se az a túl aggódós típus, beszéltünk róla, megbeszéltük és kész. Megy tovább minden a régi kerékvágásban.

A hétfői napom elég hosszú volt, reggel lett volna egy zh-m, amire sajnos nem sikerült bemennem. Utána 10-től 5-ig bent voltam az egyetemen. Egy (rém)álom volt. De túléltem, ami határozottan pozitív. Itthon próbáltam utána tanulni, mert 4 zh-m is van a héten, de képtelen vagyok. Feladtam már teljesen, egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni, pedig tudatában vagyok annak, ha nem sikerül a csütörtöki zh, akkor bajok lesznek.

Ami jó hír volt a hétfőben, hogy értesültem bővebb információkról a szakestünkkel kapcsolatban. Már nagyban szervezik, ez az egyetlen dolog, amit a közeljövőben várok. Bár már ott lehetnénk. Egy csettintéssel átugranám az elkövetkezendő heteket és nem is bánnám, ha kimaradna az életemből ez az időszak.

A mai nap viszonylag jól indult számomra, reggel mentünk már a laborba, segítünk J-nek a PHD-jához, így felméréseken veszünk részt, mindenféle mérések, tesztek, terheléses vizsgálatok, stb. Szeretem az ilyeneket, olyan izgik, meg legalább csinálok valamit, ami szintén eltereli a gondolataimat és még érdekel is mellette és szívesen veszek részt rajta. Utána volt még pár órám, aztán zárásképp 2-kor egy jó zh, ami valószínűleg meg lesz.. Maradjunk annyiban, hogy nem rajtam múlott. Volt egy kis összedolgozás a csoportársakkal, amibe meglepő módon az oktató is beszállt. Várom az eredményt.

Közben találkoztam reggel és délután is B-vel. Nagyon morcos volt mindkét alkalommal, nem tudom ilyenkor hova tenni ezt, hogy csak rossz napja volt és valami bántja, vagy az nem tetszett neki egyik alkalommal sem, amilyen szituációban látott. Mert reggel J-vel voltam és a többi felmérésessel. Csak dumáltunk a terem előtt, vártuk, hogy bemehessünk, ő pedig kijött, meglátta ezt és teljesen flegmán köszönt és elment mellettünk. Délután pedig VL-lel jöttünk le a lépcsőn, ő meg bent volt a szertárban, mi négyen voltunk, szakadtunk a röhögéstől, hülyéskedtünk össze-vissza, és mikor meglátott minket, ahelyett, hogy ő is röhögött volna, mint a többiek a szertárban, ha máson nem, akkor azon, ahogy mi is nevetünk, ő inkább felállt és elsétált mellettünk ismételten. De miközben elsétált épp jött E is, aki egyből puszi-puszival köszönt. Hát azt a nézést, amit az elsétálás közben mellékelt felénk, nem köszöntem meg. Nem tudom, hogy ilyenkor a világgal van baja, vagy esetleg ezek a dolgok, vagy emberek, vagy a velük való kapcsolatok zavarják-e?! Valószínűleg ezt sosem fogom megtudni, mert hiába kérdezném meg, tudom, hogy ha az utóbbi, azt sosem vallaná be nekem. Túl nehezen jönnek a szavak amúgy is, nem hogy ha érzésekről van szó. Én szeretem, nézhet akármilyen csúnyán és röhöghetek akárkivel és érezhetem akármilyen jól magam valakivel, de vele ezerszer jobb lenne, mindig vele lenne az igazi, ezt tudhatná. Soha nem rangsoroltam a barátaimat, most sem ezt teszem, de közülük ő az első már régóta és így is marad mindig.

Délután elmentem edzeni, semmi extra nem volt, jól megdolgoztam magam, érzem is az egész felsőtestem. Este volt egy kötelező edzéslátogatás, jól elszórakoztunk a többiekkel, viszonylag hamar elment.

I-vel is történt egy minimális változás. Már nem kerül ki látványosan és nem úgy néz rám, mint akitől kb undorodik. Ez már haladás és rettentően örülök még ennek is.

Most pedig itt volt V, próbáltunk tanulni, de együtt sem ment.Kicsit dumáltunk, stb, aztán nemrég hazament.

Én pedig lefekszem, mára elég volt ennyi történés.